Martin Demichelis ( 6 ) hátvéd

Az 1980. december 20-án az argentínai Justiniano Posséban született, a középhátvédként és védekező középpályásként is használható játékos megjárta a német poklot is, mielőtt állandó helye harcolt volna ki magának a Bayern München kezdőcsapatába.

Pedig Martin Demichelis hatalmas, ráadásul megalapozott reményekkel érkezett a bajor nagyvárosba. Hazájában az egyik legnagyobb tehetségnek tartották, a Compelo Deportivónál eltöltött ,,inaséveket” követően a River Plate-ben debütált az élvonalban, majd 15 hónappal és két bajnoki címmel később, 2003 nyarán már a Bayern München játékosának vallhatta magát. A kezdősebesség minimum irigylésre méltó, a folytatás már kevésbé.

Alig tette be a lábát Münchenbe, megsérült, és csak a hetedik fordulóban, a Hansa Rostock ellen mutatkozhatott be új csapatában. Egy ideig nem volt gond, majd jött még egy sérülés, a beilleszkedés sem ment simán, Ottmar Hitzfeld meg nem volt szívbajos, és leküldte a harmadosztályban szereplő amatőrcsapathoz. Egy meccset játszott a ,,fakóban” - a Stuttgarter Kickers ellen le is kellett cserélni az 59. percben. A 2003-2004-es szezon finisére Demichelis visszakerült a nagyok közé, de túl sok vizet nem zavart, kétszer az utolsó néhány percre cserélték be, az egyetlen értékelhető meccsén, a VfB Stuttgart ellen, pedig a legrosszabb, a hatos osztályzatot kapta a Kicker című szaklap tudósítóitól.

2004 nyarán a sokak szerint a játékosokkal túlságosan is szolidáris Hitzfeldet Felix Magath váltotta a kispadon, de eleinte ő sem igazán találta Demichelis helyét. A védelem tengelyébe sehogyan sem illet (holott ő ott szeret játszani a legjobban), a szélekre szintén nem passzolt, védekező középpályásként, pedig eleinte ő nem találta a helyét. A kísérletezés ráment a bajnokság több mint a fele, az első 21 fordulóban összesen 11 alkalommal jutott szóhoz, mindössze háromszor kezdőként. Viszont ennyi idő alatt belejött a Magath által neki megáldott, a védősor előtt tisztogató középpályás szerepkörébe, attól kezdve, pedig már csak eltiltás miatt maradt ki a keretből. Az idény végén ő is átvehette a megérdemelt aranyérmet, és ezzel első argentinként lett bajnok a Bundesligában.

Produkciója olyannyira elsőrangú volt, hogy José Pekerman, az argentin válogatott szövetségi kapitánya a németországi Konföderációs Kupára is meghívta, igaz a debütálásig már nem jutott el a gaúchók számára a braziloktól elszenvedett vereséget követően ezüstéremmel zárult tornán.