Oliver Kahn ( 1 ) kapus

Az 1969. június 15-én Karlsruhéban született kapus testesíti meg talán a leginkább a Bayern München szellemiségét: mindig a győzelemre és az első helyre törni!

Édesapja, a Karlsruhéban középpályást játszó Rolf Kahn, illetve a Sepp Maiertől ajándékba kapott kapuskesztyű indította el a pályán. Már 1976-ban a KSC edzéseire járt, és alig 18 évesen, 1987. november 27-én, az 1. FC Köln ellen be is mutatkozhatott az első osztályban. A 4-0-s idegenbeli vereség nem vetette vissza, három szezonnal később már ő volt az első számú kapus, újabb három esztendő elteltével, pedig meghívást kapott a válogatott keretébe is. Bodo Illgner és Andreas Köpke mögött, harmadik számú kapusként kijutott az 1994-es világbajnokságra. Akkor még nem morgott a tartalék szerepköre miatt, de később már felemelte a szavát, midőn az 1996-os - egyébként megnyert - Európa-, majd a két évvel későbbi világbajnokságon is csak a pad jutott neki.

 Addigra ugyanis már bőven kinőtte magát, igaz, már nem is a Karlsruhe, hanem a Bayern kapusa volt, a gárda 1994 őszén akkor kapusrekordot jelentő, négymillió márkát áldozott rá.

Kahnt első számú kapusnak szerződtették, ő ennek szellemében végezte is a feladatát - egészen 1994 novemberéig, amikor a Leverkusen elleni bajnokin keresztszalag-szakadást szenvedett, és öthónapos pihenőre kényszerült. Visszatérést követően aztán már csak akkor állt ki a kapuból, ha megsérült. A bajorok vele a KEK és az Európai Szuperkupa kivételével minden fronton a csúcsra értek. A legemlékezetesebb alakítását a Bajnokok Ligája 2001-es fináléjában nyújtotta, amikor a Valencia elleni tizenegyes párbajban három lövést is hárított, hozzásegítve csapatát a 25 év utáni újabb diadalhoz.

 Egy évvel később hajszál híján még nagyobb sikert ért el, hiszen a vb-n a döntőig hiba nélkül védett, mindössze 1 gólt kapott, a fináléban aztán beütött a krack. Kijött róla Rivaldo lövése, a kipattanó labdát, pedig Ronaldo a hálóba tessékelte - és innen nem volt vissza út. A bakin Kahn nehezen tette túl magát, bár a vb legjobbja címet még megkapta, és az esztendő végén harmadszor is a világ legjobb kapusává választották, érezhetően hullámvölgybe került. A következő két idényben bravúros produkciókat, érthetetlen hibákat (a 2003-2004-es BL-ben Roberto Carlos távoli lövését a hálóba szerencsétlenkedte, néhány hónappal később, pedig a Werder Bremen elleni német bajnoki ”döntőben” gólt rúgatott Klasniccsal ) követték, és a hullámvasútból csak a 2004-2005-ös szezon második felében tudott kiszállni.

Azóta viszont újra a csúcs felé tart.